-          Külön fizetitek vagy egybe?

-          Külön.

-          Nem egybe szeretnénk.

-          De akkor is külön és kész.

Igen ez a beszélgetés nem egyszer elhangzott már köztem és az éppen aktuális kísérőm között. A mozi pénztárnál, kávézóban, étteremben pedig jobb esetbe csak furán néznek, de van, amikor röhögnek a szerencsétlen srácon. Ha pedig mégis fizetett, akkor jöhet a tartozás egyenlítése. Kabátzsebbe csempészés, suttyomban a táskába dobálás és társai. De miért ér meg ekkora fáradtságot, hogy költhessem a pénzem? Miért nem nyugodok bele az évszázados hagyományba? Elmagyarázom.

 Amivel tisztába vagyok: soha nem fordult még elő, hogy valamire meghívattam volna magam, és igyekszem elérni ennek az állapotnak a megtartását. Ennek oka nagyon egyszerű: mióta értelmes tudatomnál vagyok, irtózom már a minimális függés gondolatától is. Hogy egy másik ember beleszólhasson abba, ami az én dolgom.  Persze lehetne mondani, hogy mi a két ügynek semmi köze sincs egymáshoz. Lehet, hogy tényleg nem, de valahogy én ezt a két részt képtelen vagyok elválasztani.

 De nézzünk kicsit a dolgok mögé. Ha már egy vita nagyon eldurvul azzal kapcsolatban, hogy ki állja, a számlát mindig megkérdezem: mégis miért fizetsz te nekem? Mi az, amit meg akarsz vásárolni? Erre általában nincs válasz. Hiszen senki sem szeretne úgy viselkedni a barátnőjével, mintha megvásárolná. Így általában ez az a mondat, ami elgondolkoztatja az embert arról, hogy mi állhat ennek a berögzülésnek a hátterében.

A kenyérkereső férfi, eltartott nő szerepe a történelem során beivódott tudatunkba. De ezek a szerepek a mai társadalomban kezdenek eltűnni. Ami egyáltalán nem is baj. A nőknek egyre fontosabb lesz a karrierjük, és az, hogy bizonyítsák képesek megállni a saját lábukon. Feltehetjük magunkban a kérdést, jó ez? Én úgy gondolom nem biztos, hogy mindenki tud igazodni ehhez a modern nő karakterhez, de aki meg szeretné próbálni, annak hagyni kell, hiszen ezt ő az egyénisége részévé szeretné tenni.

Így vagyok ezzel én is. És nekem ehhez hozzá tartozik az is, hogy az önállóságomat már azzal is megmutassam, én fizetem a számlámat. Persze ez sok srácnak nem tetszik. Ők úgy érzik, ezzel elnyomom őket, és hogy az önbecslésüket sértem. Ilyenkor mindig elmagyarázom, hogy ez az én hülyességem, és egyáltalán nem ellenük irányul. Tisztába vagyok vele, hogy egy nagyon udvarias gesztust hárítok el, és sokak számára ez eléggé nagy illetlenség. Nehéz ezt megérteni tudom én, de nálam senki nem lesz attól kisebb, ha nem fizet helyettem. Sőt, ha megérti, az álláspontom attól csak jobban fogom tisztelni. Hiszen ezzel engem fogad el, és számomra ez a fontos.

Lehet azt mondani, hogy elviselhetetlen feminista vagyok. Előfurdalhat, hogy ez igaz. De úgy gondolom, mindenkinek vannak a többi ember számára furcsa és érthetetlen elméletei, elvei. De az a dolgunk, hogy ezeket próbáljuk megérteni. Még az is lehet, hogy ezeket a elveket a magunkévá tudjuk tenni, így pedig egyre többet tanulhatunk egymástól.

Gálosi Dóra

A cikket itt is elolvashatjátok: http://jegkockak.tumblr.com/ Mert itt jobban néz ki :)